Mazsola Tananyag 8. rész: Tolatási feladatok
Már elárultam, hogy a vasúti mozgások közül a kocsirendezés a kedvencem. A személyszállító vonatokat ugyanis ritkán bontják meg, akkor is okkal: időszakos karbantartás, egy hibás kocsi kiállítása stb. Ezzel szemben az áruszállítás változatos mozgással jár. Az egyik jellegzetes feladat, amikor a teher- és rendező pályaudvarok vágánylíráin kell szétosztani egy tehervonat kocsijait. Ez nem jelent nagy problémát sem a nagyvasúton, sem a modellpályán, sem a szimulátor keretei között. A gurítódomb lejtőjén „egyenként” indított kocsikat megfelelő váltóállítással a kívánt vágányra kell beengedni – és megfogni. A tolatómozdony által mozgatott szerelvényt pedig a megfelelő vágányra be kell tolni, az oda szánt kocsikat lekapcsolni és a maradékkal a líra anyavágányára visszaállni. Ezt lehet szimulálni, a gurítást nem.
Megfontolandó a terepasztal tervezésénél, hogy a tolató rendezéshez az aszimmetrikus líra előnyösebb: nem kell a gyökérig visszavinni a maradék szerelvényt úgy, mint a kötegelt líráknál. Ekkor a szétosztás is egyszerűbb, mert csak egy-egy váltót kell nyitni – zárni irányvágányonként.
Kiszolgáló teher
A vasútiak így nevezik a tehervonatok egyik típusát. (Ne kérdezd miért!) Ezt a fajta kiszolgálást a közúti áruszállítás ugyan visszaszorítja, de a teherautók elterjedése előtt igen fontos szerepe volt mind az ipari, mind a mezőgazdasági termékek országos terítésében. A kiszolgáló teher minden nap menetrendszerűen végigmegy a vonalon. Minden rakodónál megáll, kiállítja az oda irányított áruval rakott és a megrendelt üres kocsikat, felszedi az előző nap óta kiürítetteket és megrakottakat. Ha a vonal forgalma úgy kívánja, akkor a feladatot vonatpár hajtja végre, de ha nem, a kiszolgáló teher a vonal végén visszafordul és megismétli a manővert. Ezáltal a vonal minden rakodójáról – állomásáról minden másikra eljut az áru. A célállomás gyakran a vonal végén levő csomópont, ahol a szerelvényt a teherpályaudvar, vagy a rendező pályaudvar fogadja. Itt az üres vagonok a tároló állomásra, a rakottakmásik kiszolgáló vonatba, vagy irányvonatba kerülnek. Az irányvonat egy teherpályaudvarra, ipartelepre, vagy távolabbi csomópontba viszi a kocsikat, ahol a régió állomásaira osztják szét őket. A kiszolgáló teher által a vonalon „elpotyogtatott” vagonok egy részét helyben rakják ki és be, más részük a címzetthez iparvágányokon jut el.
Ahogy a rendező és teherpályaudvaron folyó kocsirendezést, ugyanúgy a kiszolgáló tehervonat mozgását is figyelembe kell venni a terep tervezésekor. Elsőként egy olyan tolatási feladatot mutatok, amit a szimulátorban nem lehet megoldani. A kis teherforgalmú megálló-rakodóban rendszerint egyetlen csonka vágányt építenek. Ha úgy vesszük ez napi egy-két vagon fogadására-indítására elegendő is. Azonban ha a kiszolgáló teher a váltó közös ága felöl érkezik, akkor a vonat mozdonya a kiállítandó kocsit nem tudja a rakodóvágányra állítani, a rakodót nem tudja kiszolgálni.
Az ábrán szaggatott kék vonal jelöli a hiányzó kitérőt, ami feloldhatja a dilemmát. A hőskorban a rakodásra váró szekerekből kifogott lovakkal, vagy magukkal a rakodókkal vontatták le a forgalmi vágányról a vagont és ugyanezt az erőforrást használták a fordított irányban is.
A szimulátorban ez nem alkalmazható, a modellvasúton még megjárja. Helyette mindig gondoskodni kell a csonka vágányon várakozó tolató mozdonyról, vagy nem szabad egyvágányú és kitérő nélküli rakodóban féloldalas csonkavágányt építeni!
A közlekedő vonat menetirányával ellentétesen álló csonkavágány kiszolgálása gondot nem okoz. A lépéseket az ábrámon láthatod, amikor a mozdony utáni első kocsit és a vonat végén levőt kell kiállítani.
Mint már említettem, a rakodón várakozó kocsikat is a vonathoz kell csatolni, és rád bízom annak elképzelését, amikor e kétféle feladat együtt jelentkezik. Előbb azonban azt érdemes megvizsgálni, hogy milyen vágányrendszerrel lehet megoldani az összes felmerülő problémát. „Költségeket nem kímélve” két váltópárt kell alkalmazni és mindkét irányban egy-egy rakodóvágányt (megfelelő hosszban).
Az első példa a mozdonyt követő 1-es számú vagonnak a hátsó rakodóra való kiállítását mutatja be. Könnyű elképzelni, hogy a 2-es vagont, vagy akármelyiket ugyanúgy lehet kitolatni, legfeljebb a kiállított kocsi és a mozdony között lévőket is mozgatni kell. Ezt elkerülendő a vonat összeállításánál az állomások sorrendjében célszerű a kocsikat elrendezni.
A második példán a vonat végén levő kocsinak az elülső rakodóra való kiállítását láthatod. Itt is igaz, hogy ez bármelyik, sőt több egymást követő kocsi kiállítására alkalmas tolató mozgás. Lényeges, hogy a két váltópár közötti, a két rakodót is összekötő vágányt használja a mozdony arra, hogy a kocsisor végét és elejét egyaránt elérje. A kiállítás alapfeladatai közül ez csupán kettő. Amit itt észre kell venned: a mozdony csak a kiállítandó kocsit mozgatja, s ez csak akkor igaz, ha a kocsikat indításkor megfelelő sorrendbe állították a szerelvénybe. Sokkal több lépésre van szükség, ha az 1-es kocsit a szemköztes rakodóra és/vagy a 4-est a hátsó rakodóra kell állítani. (Házi feladat.) Még tovább bonyolódik a helyzet, ha a rakodókról fel kell szedni kocsikat. Haladóknak való feladat, mondhatnám session, de ezt lerajzolgatni kissé körülményes lenne, ám erre való a TRS2004, vagy bármelyik szimulátor.
Fejtörők
Marad a gyerek, ha játszik- — és a szimulánsok egy része játszik (a többit nem akarom sértegetni). A vasúti tolatásban rejlő rejtvényt a Homo ludens már nagyon korán felfedezte. Nem tudom mikor született az első tolatási fejtörő – angolul Shunting Puzzle -, de állítólag a műfaj régebbi, mit a keresztrejtvény. Én magam egy 1956-os kiadású, a matekot népszerűsítő könyvben – Математическая Смекалка – találkoztam vele. A közel 400 feladat között több vasúttal kapcsolatos, köztük három tolatási rejtvény szerepelt. Szerzője Borisz A. Korgyemszkij az előszavában leírja, hogy a példákat régebbi tréfás gyűjteményekből szedegette össze. Sajnos a forrásait nem tárta fel. Egyik feladatát viszont nemrégiben viszontláttam az Interneten. Elsőként ezeket a feladatokat mutatom be. Kínos pillanatok
Két hosszú, 80-80 kocsiból álló szerelvény halad egymással szemben az egyvágányú pályán. (Gondolom valahol a szibériai tajgán a Transz-szibériai, vagy a Bajkál-Amur vonalon.) A találkozási pont közelében „véletlenül” van egy rövid holtvágány, ahol legfeljebb 40 kocsi és egy mozdony fér el. Mielőtt a nagy kérdés elhangzana szabad legyen megjegyeznem, hogy ha 1-1 kocsi és egy járművet befogadó holtvágány szerepelne a mesében, akkor is ugyanaz lenne a probléma, de a megoldása is. Ha megengeded a rajzos megoldáson ezt használom. A kérdés tehát: hogyan tovább? A két vonatot mozdonyostól a színükkel különböztetem meg. Azt hiszem szöveg nem kell a megoldás megértéséhez és látható, hogy nem minden mozgást részleteztem.
A másik feladat meséje ugyanerről a holtvágányról szól (talán nincs is több ilyen, ha volt azt biztos elcserélték vodkáért :-). Az elágazás közelében tartózkodó pályafenntartó szerelvény állja útját a mögé érkező járatnak. A holtvágány ismét rövidebb a kelleténél, csak a műhelyvonat fele fér el rajta. Belátható, hogy mint az előbbi feladatnál, itt is lényegtelen a kocsik száma. A megoldás az előbbihez hasonló mozgásokat igényel. A két feladat láthatóan abban különbözik, hogy itt a két mozdony azonos irányban, az előzőben egymással szemben vontatja a szerelvényt.
Elmondom még, hogy ennek a két feladatnak létezik egy-egy olyan változata, ahol a holtvágány helyett rendes kitérővel találkozunk, ám a kitérő hasznos hossza csak a szerelvény felének elegendő. A megoldások kicsit eltérnek az előzőktől, de érdemes velük megbirkózni és – amiért az egészet itt leírtam – megvalósítani mind e négyet és a következőket akár az „első saját” terepasztalodon.
A harmadik feladat ezektől lényegesen különbözik, de mindjárt kettő van belőle. A terep egy delta vágánykapcsolat, melyet már ismersz és mint mozdonyfordítót emlegettem. Most e feladatban a mozdonyon kívül két kocsi is szerepel. A kezdőállás az ábrán látható, a feladat pedig a két kocsi felcserélése, amit az nehezít meg, hogy a delta csúcsánál látható csonkán csak egy jármű fér el. A feladat azért kettő, mert a végállás kétféle lehet: vagy megfordul a mozdony, vagy megtartja eredeti irányát. Ez utóbbi feltétel láthatóan szigorúbb, s ezért ekkor a megoldás több lépést igényel. Inglenook mellékvágányai
Hogy hol van Inglenook? Nem tudod? Nos elárulom: valahol Bergengóciában, de még innen az Óperencián, pontosan Nekeresd és Piripócs között. De Inglenook mindenütt megtalálható, csak tudni kell, hogy mit keresel. Az „inglenook”-ságot ugyanis könnyű kiérdemelni. Nem kell hozzá más, mint egy szűk gyárudvar rövid rakodóvágányokkal (a gyár maga felesleges :-). Így persze az egész nem ér semmit, de kocsik is vannak és őkegyelmüket mozgatni kell. Hogy hogyan, azt rövidesen megtudod.
Maga az angol kifejezés – Inglenook Sidings –, ami a feladatot megjelöli szójáték. Az „inglenook” jelentése „kemencepadka”, vagy még magyarabbul sut, a „siding” pedig „mellékvágány”, pontosabban holtvágány, rakodóvágány. A két szóval jelölt fogalom magyarul így hangozna: terepasztal dióhéjban, vagy tenyérnyi pályaudvar, vagy síntér a mellényzsebben. A lényeg ugyanis a helyszűke.
Az ötlet állítólag Allan Wright (nem tudom ki ő) agyszüleménye. Bár a vágányok elrendezését „már a régi görögök is ismerhették” volna, ha akkor lett volna vasút. Mostanság Britannia sok vidékén persze van, s a mellékelt cégér szerint egy ilyenről a helybéliek biztosan tudnak.
1978-ban Manchesterben kiállítást rendeztek a vasútmodellezők. Allan az utolsó pillanatban csapott össze egy 4 láb x 1 láb méretű (120 x 30 cm2) deszkán egy számítógépes vezérlésű terepasztalt a keze ügyébe kerülő vágányokból. A bemutató sikere következtében a modellezők körében külön kaszt alakult a minél kisebb „kemencepadkán” megvalósítható kivitel elkészítésére. Néhányan a szabvány méretű nyomtávokról is lemondva, miniatür vágányokon és járművekkel zanzásították a témát. Egy másik szekta a világot járja és keresi azokat a helyeket, ahol kis területen sok vágány „adja fel a labdát” a tolatást végzőknek. Ha mindezek részletesebben érdekelnek, keress rá az Interneten. Egy URL-t adok : – http://www.wymann.info – innen vettem a történetet. Egy további cím (a Trainz Objectz honlapja) azoknak, akik kész megoldásokra vágynak. Innen letölthető néhány puzzle: http://www.tafweb-trainz.co.uk
Most pedig lássuk a medvét. Az eredeti pálya az idézett címképen látható: a fővágányon kívül mindössze két váltóból és három csonka vágányból áll. Ám az egyes vágányok használható hossza a helyszűke következtében korlátos. A két csonka vágányon 3-3 jármű, fővágányon a váltótól jobbra 5 jármű, balra a mozdony és 3 jármű fér el. A feltételekhez tartozik még, hogy a tolatási határt nem szabad átlépni, sem a kocsikat a váltókon hagyni. (Persze ezt a beavatottak maguktól is tudják.) Mielőtt a szabályokat ismertetném – már megint mellébeszélek -, hozzá kell tennem, hogy a feladat modellpályán nehezebb, mert ott csak meghatározott pontokon lehet szétkapcsolni a vagonokat. A nagyvasúton és a szimulátorban szerencsére bárhol.
Egy játszma az ábrán látható állással indul. Itt összesen 8, egyedi azonosítóval – pl. betűvel, névvel, számmal, színnel stb. – ellátott vagon adott. A tolatómozdony vezetője megkapja annak az 5 kocsinak a nevét és sorszámát, amelyekből össze kell állítani egy kiszolgáló tehervonatot – persze a sorszám szerinti sorrendben. Például egy játszma menetlevele: Mo-H-C-A-F-D. A célszerű kártyákra (dominóra, korongra) felírni a kocsik nevét és e kis csomagot megkeverve választani ki azt az 5 lapot, amelyek a szerelvényt meghatározzák.
Mint az előző feladatoknál, itt is variálhatjuk a feltételeket. Az eredeti változatot egyrészt a vágányok hossza jellemzi: 5-3-3, másrészt az összes és a besorolandó kocsik aránya: 8:5. Ez utóbbi határozza meg a lehetséges játszmák számát, ami itt 6720. Ha ezen változtatsz és n számú kocsiból k számú kiválasztását írod elő, akkor a játszmák (variációk) száma :
Ha elkészült a pálya és egy-két játszmát ledaráltál, észre fogod venni, hogy nem mindegyik egyformán nehéz. Például a Mo-A-B-C-D-E vonatot rekordidő alatt fogod összerakni. Ha az Inglenook-yard egy olyan vonalhoz csatlakozik, ahol legalább 5 rakodó sorakozik, akkor a kártyán kisorsolt szerelvény kocsijait sorban ki lehet ezeken állítani: kiszolgáló teher. Ez a kombináció még más feladatokkal is bővíthető. Ha nem bízod magad a kártyákra, akkor vedd sorba az összes variációt: naponta egy játszma, mindössze 6720 nap, azaz kb.18 év és 5 hónap (addig nyugodt a család :-).
Proteus Yard
A TrainzObjectz csapat többféle puzzle-t, feladatot készített el, amelyek letölthetők a már idézett címről. A Proteus Yard nevű terepet és a hozzá tartozó feladatot inkább csak ötletadó példának említem. Sajnos csak a Trainz korábbi változatain működik, de – szemben az eddigiekkel – valós viszonyokat tükröz (még csak nem is szimulál). A lényege egy véletlen-generátor, ami az érkező szerelvényeket összeállítja és megfelelő menetrendet szimulálva sorban a Yardra viszi Az idemásolt térképen a nyilak mutatják a vonatok mozgását a terepet ölelő fővonalon. A Yard bejáratánál (térkép alján) a mozdonyokról lekapcsolódik a vagonsor.
És ezen a ponton kezdődik a Yard egyetlen tolató mozdonyának a feladata. Be kell vontatnia a kocsikat és ideiglenesen elhelyezni őket a rendező líráján. Igyekeznie kell, mert egyre újabb szállítmányok érkeznek a fogadó vágányra. Amikor a (program által adagolt) összes szerelvény megérkezett, az ipartelep A,B, … H betűkkel jelzett üzemeihez-raktáraihoz kell a kocsikat átvinni. A program dokumentációja tartalmazza, hogy melyik kocsit, melyik rakodóra kell szállítani. A „játékszabály” tehát egyszerű, a program pedig nagyszerű. (Ez itt a reklám helye!)
Egyenlőre nem készült el a TRS2004 platformon is működő változat, de reménykedjünk. A példa egyben a pályaudvar-kombinácók egyike: rendező állomás és gyárak sokasága (teherpályaudvar helyett). TANULHATSZ BELŐLE! Ilyen és hasonló részmegoldások képezhetik a terepasztal részeit. A következő „lecke” foglalkozik a részek összekapcsolásával, a nyílt vonalak elhelyezésével.
