2004. augusztus 19-22. Útra keltünk, hogy összegyűljünk a harmadik Kreatív Trainz Táborban, Kismaroson a Börzsöny lábánál. Élménybeszámolónk bepillantást enged a tábor hétköznapi életébe, melyről lentebb olvashattok.
1. nap
Kora reggel útnak indult a csapat apraja-nagyja, hogy már dél körül a helyszínen legyenek. A nem hivatalos érkezési versenyt Svejci nyerte Hallorannal együtt, ők voltak az első befutók. A dobogó második helyezettje Sasati és Guriga volt, akiket az aranyérmesek a hivatalban vártak. Egy gyors üdvözlés után átvettük a rezidenciát, és vártuk a később érkezőket. Lassan megjöttek Nortsenék, MZsolti, és sorban a többiek. Délután már elég népes társaság gyűlt össze.
Az első és legfontosabb lépés a számítógépek biztonságos elhelyezése volt. A gépterem kiköltözött a tavalyi helyéről egy sokkal tágasabb helyiségbe, ami még így is szűknek bizonyult. Pár gép kiszorult egy másik szobába, de nem volt gond a hálózat kialakításában. Kb. 15 gép sorakozott a hálózatban. Itt még ígéretes hálózati játék képe bontakozott ki, ami a későbbiek folyamán kicsit átalakult.
Elfoglaltuk a szobákat, beköltöztünk, majd kBagyula és Steve nekifogott a vacsora elkészítésének. Töméntelen mennyiségű husit sütöttek a kerti tűzhelyen, a lányok pedig a salátával birkóztak a konyhában. Mire elkészült a kaja, be is sötétedett, így az igazán hangulatos tábortűz mellett megkezdődött az ismerkedési est. Nortsen hivatalosan is megnyitotta a KTT3-at, majd rávetettük magunkat a sok finom falatra. Miután elpusztítottuk egy kisebb termelőszövetkezet teljes szárnyas és négylábú állományát, bevonultunk a gépterembe, hogy végre megnézhessük a táborra készült fejlesztéseket. Házak, kocsik, mozdonyok, Ikarus autóbuszok néztek farkasszemet velünk. Talán a legnagyobb durranás a teljes M62 sorozat elkészítése volt Sasati részéről, valamint a V43 sorozat TRS2004 upgrade-je is. Ki lett adva a Gags 4 tengelyes fedett teherkocsi sorozat is, valamint még pár apróság. Ezek a fejlesztések hamarosan a trainz.hu-ról letölthetőek lesznek. A résztvevők átmásolták gépeikre a modelleket, és neki is fogtak a tesztelésnek.
Az est hátralevő részében eredetileg hálózati játék volt tervezve, azonban a tudásszomj akkora volt, hogy a játékra csupán pár ember nevezett be. A többség inkább a Trainzzel és a modellezéssel kívánt foglalkozni. Ezért kisebb csoportokban hol itt, hol ott a felmerült kérdések egy részét vitattuk meg, ami a következő napokra is jellemző volt. Még így is éjjel 2-kor feküdtünk le, és korántsem tárgyaltunk ki mindent. De sebaj, volt még két napunk!
2. nap
Hajnali 8 óra körül már a legfrissebbek talpon voltak és előmelegítették a számítógéptermet a később jövők számára. Érdekes módon az álomszuszékok is felkeltek 9 óráig, így a reggeli sem húzódott el. Hatalmas adag rántotta tűnt el az éhes bendőkben, de kellett is az energia a királyréti kirándulásra. Ezen a kiránduláson nem volt kötelező a részvétel, tekintettel arra, hogy a csapat egyik fele már megjárta ezt az útvonalat tavaly. Így két részre szakadtunk, volt aki maradt a táborban, és volt aki kirándulni ment a kisvonattal. A nap folyamán több vendég is érkezett, akik nem voltak állandó résztvevők, csupán benéztek a táborba. Ők felderítették a terepet, hogy a következő táboron már teljes egészében részt vegyenek. A látogatók Vid, Vendel és Jürgen volt. Jürgen Németországból látogatott meg minket, nem kis örömünkre. Igaz szót érteni nem tudtunk vele, de sebaj….. Na ez nem teljesen igaz, mert DEL és Sura szerencsére szóval tudták tartani a vendéget.
Mielőtt a kiránduló csapat elvonult volna, még egy kis malőr is történt. Mivel pár napja újraindították a paksi atomerőmű kettes blokkját és csupán 30%-os kapacitással üzemeltették, sajnos a termelt mennyiségű energia kevésnek bizonyult a gépterem üzemben tartásához, ezért kis túlterhelést produkálva leoldottuk az automatánkat. A hiba elhárítására nagy erőket mozgattunk meg, újraszerveztük az energia elosztást, hogy a jövőben ilyen akadályozó tényezők ne tudják megakasztani a termelő munkánkat.
Fél órai szaladgálás után szerencsésen visszakapcsoltuk a hálózatot, és még nagyobb szerencsénkre egy gép sem ment tönkre. Rendeződtek a sorok, a csapat egyik fele elhúzott a kisvonattal, a másik fele pedig tovább modellezett és Trainz-ezett. A csapat harmadik fele (kBagyula és Svejci) 🙂 pedig óriási fába vágta a fejszéjét. Halászlé főző versenyt hirdettek egymás között. Hatalmas hévvel vetették magukat a bográcsok, halak és fűszerek közé. Mire a kirándulók megérkeztek a túráról, a halak már vígan rotyogtak a levükben. A verseny eredményhirdetése elmaradt, mert nem tudtunk kiegyezni az első helyet illetően, így holtversenyben mind a két versenyző elvitte a pálmát. A halászlevek igazán jól sikerültek, éhes ember nem maradt az ebédet követően. No persze a halászlevet követő túróscsusza is gondoskodott erről. A finom ebédet a kellemes szieszta követte, amely hol máshol is zajlott volna, mint a számítógépek között. Folytattuk a kérdések megvitatását, és problémákra kerestünk megoldásokat. Estére végre sikerült annyira összerázni a csapatot, hogy a meghirdetett mozdonyvezető versenyt is el tudtuk indítani. Az előre legyártott pályán kellett végighajtani, és a kitűzött megállás helyénél megállni. Sajnos ezt a versenyt nem sikerült megvalósítani, mert a szkript még eléggé bugos volt, ezért a versenyt lefújtuk. Egyébként itt a jelzők működését már meg lehetett tekinteni, és a vonatbefolyásolót is. Azonban még a hibákat ki kell küszöbölni.
Az este megint csak eltelt, játék nem sok volt, azért akadtak páran, akik autóversenyeztek, vagy irtották egymást. A meghirdetett ulti parti is létrejött, és igen frenetikus hangulatban zajlott. Érdekes, hogy a modellezés sokkal jobban vonzotta a résztvevőket, mint az öldöklés…. 🙂
3. nap
A szokásos 8-9 órai ébresztőt követően, a szokásos rántottát elfogyasztva elindultunk a kötelező napi programra, a nagybörzsönyi kisvasút megtekintésére. Erről a vonalról azt érdemes tudni, hogy Európában egyedülálló közlekedési rendje van. A hegymenetet ún. csúcskitérőkkel oldják meg, ahol a vonat mozdonya először húzza a kocsit, aztán tolja. Hasonló kialakítású vasútvonal Peruban található. Peru kicsit messze van, és útlevelet sem hoztunk, ezért maradtunk Nagybörzsöny mellett. Kocsiba vágtuk magunkat, és az egész csapat elautózott a vonat végállomásához. Itt csatlakozott hozzánk JeepD és Kriszti is. Szerencsére nem is kellett sokat várnunk, a kis C50-es által húzott szerelvények hamarosan begördültek a pályaudvarra, meglepetésünkre jó sok utassal megrakva. Igazán népszerűnek találják a kirándulók ezt a kisvonatot. Felszálltunk a kocsikba, majd lezötyögtünk a másik végállomásig, (Nagybörzsöny-Nagyirtás között közlekedik a vonat) Mivel volt még sok időnk a visszaindulásig, ezért feltétlenül be kellett kukkantanunk a fűtőházba is. A vontatási telepen fényképezni nem szabadott, azonban rajzolni és mérni igen. Érdekes módon a visszaút már tűnt olyan hosszúnak, mint lefele, sőt Nortsen, Csilla, Bazsimc, Anett, Steveeeee félúttól gyalog jöttek. Sőt, még hamarabb az autóknál voltak, mint akik a vonattal mentek. Szóval a kirándulás elérte célját, kellemesen elfáradtunk, és gazdagabbak lettünk egy nem mindennapi élménnyel. Késő délutánra járt az idő, mire visszaértünk a táborba. Egy gyors szusszanást követően pedig levonultunk a kismarosi kisvonat végállomásánál található étterembe, ahova Sura meghívására az tábor minden lakója finom vacsorát pusztíthatott el. Köszönjük Sura ezt a nem mindennapi meghívást!!
A vacsorát követően az asztaltársaságok visszatértek a táborba, azonban a stáb pár tagja még előtte leforgatta a Barátok közt 1455-ik epizódját, amikor is Tilda Kismarosra látogat. A forgatásnak frenetikus sikere volt a helyiek körében, de bízunk benne, hogy március 16-ig elfelejtik a történteket. 🙂 És nem fognak a tv előtt dekkolni, várva Tildát…..
Az VMV két tagja, Supermanvirus és Catkiller Csirkével egyetemben kimerészkedtek az éj leple alatt váltóhangot felvenni, ami szegény Csirke megszívatásával végződött. A fénykép csak kb. negyedik próbálkozásra sikerült……. 🙂
Az est a már megszokott módon folytatódott, játék, modellezés, Trainz, zenehallgatás…
4. nap
Kora reggel Csirke megkezdte a hazautazók sorát, aztán a többiek is lassan kezdtek elszivárogni. Először a vonattal érkezettek indultak el, mivel ők időhöz voltak kötve. A kemény mag délután 2 körül hagyta el a helyszínt, addig rendbe tettük a rezidenciát, eltüntettük a romokat, újjáépítettük az elektromos hálózatot, és megvitattuk a jövőre vonatkozó terveinket.
Mindent összevetve elmondható, hogy ismét egy sikeres tábort zártunk, a résztvevők jól érezték magukat. Reméljük, a következő táborban megint találkozunk. Egyébként a KTT4 szintén itt lesz megrendezve, előreláthatólag 2005. március 12-15 között.
Köszönjük a részvételt minden kedves vendégünknek, köszönjük, hogy ha csak egy-két napra is, de meglátogattak bennünket: Vid, Vendel, Jürgen, JeepD, Sura. Köszönjük a lányok áldozatos munkáját és megértését, hogy elmosogattak, és rendet tartottak: Marika néni, Csilla, Brigi, Anett.
Üdvözlettel:
H0TTrainz Csapat
2004. augusztus 19-22.