A fejlesztés létrehozásánál az volt a célunk, hogy a lehetőségek keretein belül megtalálhatók legyenek a csomagban a magyar vasúton előforduló, leggyakrabban használt típusok. A fejlesztés nem tartalmazza az átszelési váltók állítóberendezését, tekintettel arra, hogy a játékban létrehozott átszelési kitérő nem két állítóberendezéssel állítható, hanem néggyel, amely nem teszi lehetővé jelenleg a valósághű modellezést. A csomagban megtalálható 12 típus jellemzően előfordul a magyar vasútállomások és szolgálati helyek többségén. Azonban előfordulhat, hogy színezésükben, vagy kisebb részletekben eltérést mutatnak. (Például a központi állítású, hagyományos kivilágítható váltóállító sok helyen előfordul szürke festésű állítóállvánnyal, vagy a váltójelző nélküli típus esetleg nem olyan mázolású, mint a csomagban található.)

Az objektumok létrehozásánál a MÁV vonatkozó szabványai voltak mérvadók, de a játék és a hardverek képességeit figyelembe véve a 3d-s modellek egyszerűsítve készültek, viszont minden alkatrész mérete a szabvánnyal megegyező.

A váltóállítók kialakításánál ügyeltünk arra is, hogy azok alkalmazásánál lehetőség legyen az ideális elhelyezésükre is. A váltóállítók esetében megfigyelhető, hogy azok nem csak "jobbos" és "balos" kivitelben fordulnak elő a valóságban, hanem gyakorlatilag négy féle "kivitelben". Az egyes vágánykapcsolatokban fekvő váltók állítóberendezéseinek elhelyezését ugyanis befolyásolja a rendelkezésre álló hely. Ezért volt szükséges például egy "jobbos" (jobbra terelő) váltó esetén arra, hogy a váltóállító ne csak mondjuk a jobb oldalon kerüljön elhelyezésre, hanem esetünkben a bal oldalon is. A játék ugyan lehetőséget ad arra, hogy az objektumokat megforgassuk, ezzel azonban nem érünk el minden esetben eredményt, ugyanis a jelzésképek helytelenül jelennek meg. A probléma szemléltetésére íme néhány kép:

1. ábra

2. ábra

3. ábra

4. ábra

Szeretnénk egy klasszikus középállomás vágányzatát megépíteni. (1.ábra) Az egyetlen problémát esetünkben az okozza, hogy az első és a második bejárati váltó is "jobbos" (jobbra térítő) típusú. Ezért, ha a váltóállítók között csak jobbra térítő jobboldali váltóállító lenne, akkor mint a második képen is látszik, az állító a vágánytengelybe esne a második váltó esetén (2.ábra). Megfordíthatjuk persze az objektumot, csak akkor "helytelen" jelzésképet ad a váltójelző (3.ábra). Ezért ebben az esetben olyan váltóállítót kell választanunk, amely jelzési képe megegyezik ugyan a korábban elhelyezettével, ám az a vágány bal oldalán helyezkedik el.

Ezért a 12 váltóállítóból 9 típusnál négyféle változat készült. További 2 típusból kétféle, és egy típus tette lehetővé mindössze, hogy 1 változattal megoldhassunk minden elhelyezési variációt. Megemlítjük, hogy ritkán előfordul az az eset is, amikor egy váltó állítóberendezése nem közvetlenül az érintett váltó valamelyik oldalán, hanem attól távolabb, a vágánytengelytől jóval nagyobb távolságban kerül elhelyezésre. Ez azonban egyedi eset, így ilyen változatot nem tartalmaz a csomag. A váltóállítók nevét úgy választottuk, hogy azok ABC sorrendben (először a helyszíni, utána a központi, legvégül pedig a rugós váltóállítók) jelenjenek meg a játékban. A nevek után a jobb és a bal oldalaknak megfelelő rövidítések jelennek meg. A váltóállítók típusairól, és a játékban szereplő nevükről az alábbi táblázat nyújt áttekintést.

A nagyvasúti váltókat vagy a helyszínen súlykörte segítségével, vagy állítóközpontból vonóvezetékkel, újabban elektromos úton állítják. Megemlítendő, hogy a közelmúltban elterjedt mellékvonali rádiós forgalomirányító (MERÁFI) rendszerhez tartozó, általában fővágányban fekvő váltói rugós rendszerűek. Ezek a helyszínen ugyan állíthatók, de kialakításukból eredően nem kell állítani ezeket a váltókat még akkor sem, ha azok a gyökfelőli menet részére nem megfelelő irányban állnak. (Hagyományos váltó esetén ezt nevezzük "váltófelvágásnak", amely a váltó szerkezetében károsodást okoz, ezért "felvágott" váltón a vizsgálat, illetve helyreállítás befejezéséig csúcsirányban haladni tilos! A rúgós váltókat gyakran alkalmazzák a közúti vasutak végállomási vágánykapcsolataiban.)

Minden váltónak van forgalmi szempontból fontosabb, ún. "szabványos" állása, mely általában az egyenes iránynak megfelelő állás. Van úgynevezett "szimmetrikus", és van úgynevezett "ívesített" kitérő, melyek mindkét irányban terelnek. Ezen váltók váltójelzője akkor mutat egyenes irányt, ha a váltó forgalmi szempontból a fontosabb irányba áll.

5. ábra - Szimmetrikus kitérő

6. ábra - Ívesített kitérő

A helyszíni állítású váltók állítósúlya (súlykörtéje) fehér-vörös mázolású, és egy nagy "A"- betűt ábrázol, melynek "rendes" helyzete a váltó szabványos állását jelzi. A központi állítású váltók állítósúlya szürke színű. Állítósúlya meg van fordítva, hogy a helyszíni állítást ne tegye lehetővé, azonban hosszabb műszaki hiba esetén, az állítósúlyt visszafordítva a váltó "helyszíni" állítással kezelhető. A rugós (MERÁFI-vonalakon alkalmazott) váltók állítósúlya sárga színű, és egy nagy "A"-betűt ábrázol, melynek "rendes" helyzete a váltó szabványos állását jelzi.

7. ábra

8. ábra

9. ábra

Részletes leírást lásd a HO TTable - vasúti jelzőtábla csomag kézikönyvben.

A váltójelzők helyhez kötött jelzők, és azt jelzik a vonatszemélyzet számára, hogy a váltó a "csúcs"-felől érkező járművet egyenes vagy kitérő irányba tereli, illetve a "gyök"-felől érkező jármű számára, a váltó egyenes vagy kitérő irányban áll-e.
A váltójelzők jelzésképei az idők folyamán némi változáson mentek keresztül, de jelenlegi formájuk már jónéhány évtizede változatlan. A váltójelzők műszaki kivitelezésük szempontjából lehetnek hagyományos belülről kivilágíthatóak, vagy fényvisszaverő fóliával ellátott kivitelűek. A kivilágítható váltójelzőkben régebben petróleum lámpa, újabban elektromos izzó világítja át a jelzésképeket. A jelzési képek vagy megfelelő kivágásokkal ellátott acéllemez elmozdulásával, vagy ún. forgólapos technikával jelennek meg. Azok a váltók, amelyek központi állításúak és a berendezés lehetővé teszi a váltók megfelelő állásának ellenőrzését és visszajelzését, váltójelző nélkül hagyhatók.

A váltók számozása arab, illetve római számokkal történik, a számokat a váltójelzőn az erre a  célra kialakított helyre, váltójelzők nélküli váltókon pedig általában egy kisméretű acéltáblára festik, de helyi szokásoknak megfelelően, például a hidraulikus váltók esetén, elhelyezhető a berendezés acéldobozának tetején is. A váltók számozásának alapszabálya az, hogy az állomás, vagy szolgálati hely végpontjához közelebb eső végén a váltókat folyamatos páros, túlsó végén pedig páratlan számokkal látják el. A számozás határvonala az állomás középvonala. Elágazó állomáson a váltók számozása szempontjából annak a vonalnak a kezdő és végpontját kell figyelembe venni, amelyiken az állomás fekszik. Nyíltvonali rakodóhelyek, pályaelágazások, nyíltvonali iparvágány kiágazások váltóit, állomásközönként külön-külön, az ABC folytatólagos nagybetűjével, és mellettük mindig arab 1-es számmal kell megjelölni. Állomásközönként a kezdőponttól a végpont felé haladva, az első nyíltvonali kiágazási váltó A/1-es lesz a második B/1, és így tovább. Vontatási telepeken lévő váltókat 201-től kezdődően, a műhelyek területén lévő váltók számozása 301-től, a rendezőpályaudvaron lévő váltók 401-től kezdődően számozandók.

TRS2004 SP4 upgrade:

A TRS2004 programhoz fejlesztés alatt álló fényjelző rendszer miatt a váltóállító műveket szkripttel kellett ellátni. A váltóállítók működésükben nem változtak, azonban az objektumok elnevezése módosításra került. Az objektum neveket hagyományosan, a kérdőjelre kattintva tudjuk elérni, a Properties ablakban az első sorba tudjuk az objektum nevét megadni, amely a jelzők működését tekintve létkérdés a helyes jelzési képek megjelenése miatt. Az ablak kibővült egy Váltón megjelenő felirat: Váltó felirat sorral, ahol a váltóállító kis tábláján megjelenő feliratot adhatunk meg. A váltók számozásáról lásd az előző bekezdést.

Az állítóművek KUID-ja is változott, immár a 9999-es H0 TTrainz egységes KUID-dal szerepelnek az objektumok. Az előző verziók érvénytelenítve lettek.