Mazsola Tananyag 4. rész: Vágánykapcsolatok
Vágányok kapcsolása biztosítja a sínpárok közötti közlekedést, a vonatok „pályamódosítását”. Ezt az „átmenetet” teszik lehetővé a kitérők, amelyekkel nem véletlenül foglalkoztam. A probléma a kötött pályás közlekedés sajátossága. A vasúti kitérőkhöz működésében és szerkezetében is hasonló a trolibuszok felső vezetékeinek kitérője, azzal a különbséggel, hogy ott még a két vezeték elszigeteléséről is gondoskodni kell. (Mint a modellvasutak síneinél is.)
Most a vasút igényeit szolgáló elrendezéseket mutatom meg. A már látott szerkesztést, a kritikus csomópontok kijelölését és a kitérő eltérítésének beállítását itt majd sűrűn kell alkalmaznod.
Elágazások
Akár egyenes, akár íves pálya egy pontján elhelyezett kitérő lehetővé teszi, hogy a jármű az útját két különböző vágányon folytassa. A kitérő két ága két, egymással szöget bezáró vágány kezdete, s ha mindkettőt egyenesen folytatod, két különböző irányba, két egymástól távoli cél felé vezetheted a pályát.
Persze a vágányok kanyaroghatnak, a célok csak akkor nem különböznek, ha a két vágány a kitérőt elhagyva hamar párhuzamos lesz. Ekkor a vasútvonal „kétsávossá” válik.
A kétféle elágazás közül az irányváltás szerkesztése nem nehéz, hiszen a kitérőt elhagyva két független vonal építése a feladat. Mindkettőt azok a pontok határozzák meg, amelyeken át vezetni akarod a pályát. Ugyancsak problémamentes a két vagy három vonal kivezetése az íves, illetve a hármas (összefont) kitérőkből.
Nem ilyen egyszerű a kettőzés, a párhuzamosítás. Az első és legfontosabb döntés a két párhuzamos sínpár tengelytávolságának kiválasztása. Ha még emlékszel, mi szimulánsok betartjuk az 5 m-es minimális távolságot (egyenesben). A másik döntés a megoldáshoz szükséges ívek kiválasztása. A leginkább kézenfekvő a kitérő íves darabjával megegyező, de 180°-kal elforgatott mező használata.
Az ábrán ez utóbbi a mellékvágány B-vel jelölt pontjára csatlakozik, ami a fővágány A-val jelölt pontjának a tükörképe. A tükrözés-forgatás centruma az F pont, ami a két párhuzamos nyomvonal középvonalán helyezkedik el. A vágányok nélküli ábrán a kiválasztott párhuzamos nyomvonalakat láthatod. Ezek távolságát legalább 5 m-nek választva úgy kell az A és B pontokat megjelölni, hogy azok távolsága a kitérő meredekségének megfelelően a hozzá tartozó kitérőhossz 2-szerese legyen. Az F-fel jelölt fordulópont az AB (egyenes) szakasz felezőpontja, s az íveket a Trainz technikáját alkalmazva AF illetve BF íves szakaszok – Bézier-ívek lerakásával automatikusan megkapod.
A választott tengelytávolság és a kitérő meredeksége szabja meg azt az AB’ hosszt, amelyet maga az elágazás elfoglal. A nagyvasút váltóinak mérete megkívánja, hogy a két íves darab közé egy rövid egyenest is beiktassanak. A Trainz Bézier-görbéi ezt a finomítást feleslegessé teszik a minimális tengelytávnál. Nagyobb vágányközöknél persze az egyenes használata indokolt.
A személyforgalmat lebonyolító állomásokon gyakran alkalmaznak két vágány között peronokat. Ezek szélességét és hosszát az utasforgalomhoz méretezik. Az mindenesetre biztos, hogy a peront közrefogó két vágány a minimális távolságnál messzebb – mindig az 5 méter többszörösére – kerül egymástól. Ez vagy a kitérőszög, vagy az AB’ szakasz növelését vonja maga után. A sok szöveg helyett egy ábra elég lesz neked a szerkesztés megértéséhez.
Egyszerű vágánykapcsolat
Párhuzamos vágányok nem csak pályaudvarokon találhatók. A nagy forgalmat két párhuzamos vágány teszi zavartalanná, legyen bár egyenes, vagy íves a pálya nyomvonala. Nagy csomópontok között néha három sínpárt is igényel az üzem: kettőn a forgalom, a harmadikon a kiszolgáló mozgás, tolatás folyik. A forgalom irányításánál – különös tekintettel a jelzők elhelyezésére – a két vágány közlekedési irányát csak szükség esetén cserélik fel. A nyílt vonalon is, de az állomások be- és kijáratánál, az állomásokon belül olyan kapcsolást kell a párhuzamos vágányok között alkalmazni, ami lehetővé teszi az átmenetet egyik vágányról a másikra.
A legegyszerűbb megoldás: két, szembefordított kitérő. A párhuzamos egyenes pályák összekapcsolásához ugyanazt a szerkesztést kell végrehajtanod, amit az imént alkalmaztunk a párhuzamos elágazásnál. A két ábrát összevetve látszik, hogy itt a rajzon felül levő vágány balra is folytatódik. A két kitérőt tartalmazó szerkezet helyigénye ugyanaz, mint a párhuzamos elágazásé és nyilván azonos módon becsülhető meg a vágánytengelyek távolságától és a kitérőhajlástól függően.
A Trainz használói egyszerűen szerkeszthetik ezt a kapcsolatot: elegendő a két párhuzamos vágánytengelyen az A és B pontok megjelölése és egyetlen hajlékony ívvel való összekötése. A rendszer az ívdarabot mindkét végén a érintőlegesen kapcsolja a két vágányhoz. Az F fordítópontot azonban nagy vágányközök esetén célszerű használni, mert ekkor ennek a pontnak a mozgatásával az összekötés alakja pontosabban szabályozható. Még nagyobb távolsághoz célszerű egyenest is beiktatni. A szoros vágányok széthúzásánál követendő logikai lépéseket a Vágányköz növelése c. ábrán már láttad.
Kettős vágánykapcsolat
Az egyszerű vágánykapcsolat lehetővé teszi, hogy egy kétvágányú vonal „jó” vágányán érkező vonatot a két peron bármelyikéhez sorolják. Ha a vonatot valamilyen ok miatt a „másik” vágányon kell fogadni, akkor ez a kapcsolás nem teszi lehetővé az átmenetet. Ha a kijárat is csak a „jó” vágányon folyó közlekedés kiszolgálására készült, akkor a vonatnak a „szükség-peronról” a „rossz” vágányon kell az útját folytatnia.
A megoldás kézenfekvő: az állomás mindkét oldalán két-két egyszerű kapcsolást, mégpedig egy „jobbost” és egy „balost” kell elhelyezni – HA VAN ELÉG HELY! Ez lehetővé teszi, hogy a vonatot a két peron bármelyikén fogadhassa az állomás, akár a jobboldali, akár a baloldali pályán érkezik. Megfordítva is igaz, mindkét peronról akármelyik vágányra kijárhat a távozó vonat. A két váltópárt egy keresztezéssel kombinálva kisebb helyen is megoldható a kettős kapcsolat.
A Trainz persze ezt a műszaki problémát is elmaszatolja: a vágányok átszelésével nem kell foglalkoznod, hiszen a szimuláció érzéketlen a keresztezésekre, simán átmegy a jármű a másik sínen (még akkor is, ha ott áll a bakter :-).
Vágánylírák
Néhány párhuzamos vágány elhelyezése a valódi vasutaknál, a modellpályákon és a szimulátoroknál is viszonylag egyszerű. Mindössze a rendelkezésre álló helyhez kell az igényeket igazítani. A nagyobb teret lefedő pályaudvaroknál azonban sok vágánnyal kell számolni. Igen egyszerű módszer a „na itt még elfér egy” is, de az igazi persze az, ha előre tervezel, számolsz, rajzolsz. Azt hiszem már kezdesz hozzászokni, hogy a Trainz elkényeztet, s a fizikai megvalósításnál szükséges szöszmötölést feleslegessé teszi. Most is így van, de jó ismerni a valódi viszonyokat, hogy a szimuláció hihető legyen.
A vasútnál a sok vágányt (nem tudom hol kezdődik ez a „sok”) általában egymással párhuzamos szakaszokból állítják össze. Ezt a kapcsolást lírának nevezik, mivel a felülnézete hasonlít a líra (lant) húrjainak elrendezéséhez (bár engem inkább a hárfára emlékeztet). Lehet a vágánycsoport mindkét végén lírát alkalmazni, de lehet a mellékágak zömét megszakítani, csonkavágánynak kiképezni a pályaudvar jellegének megfelelően: fejállomás, tároló, rakodó stb. Az sem lehetetlen, hogy a sok párhuzamos vágány sokfelé ágazó hálózat bázisa legyen. Az elrendezésnek két fő típusát különböztethetjük meg:
- az aszimmetrikus líránál a fővágány egyik oldalán helyezkednek el a mellékvágányok.
A fővágányról egy kitérő – kiágazási kitérő – a ferdén futó anyavágányra tereli a járművet, s az itt elhelyezett kitérők soráról indulnak a líra mellékvágányai. - a szimmetrikus, más néven kötegelt líra fővágányát egy kitérővel két párhuzamos ágra bontjuk.
Az ágakat ismét két-két ágra, majd ezeket megint, ameddig a kívánt, vagy elhelyezhető vágányszámot elérjük.
A Trainz háromágú összefont kitérői lehetővé teszik a hármas, vagy a vegyes tagozódású kötegelt lírák szerkesztését. Ugyancsak mód van a két elrendezés kombinálására: a fővágány mellé hármas kitérővel jobbos és balos aszimmetrikus nyalábot tehetsz, akár különböző vagy egyező sűrűségű ágakkal, megegyező vagy eltérő állású anyavágányokkal. Láthatsz a valódi vonalakon és a szimulátorhoz készített terepeken két fővágányból induló aszimmetrikus párokat is, rendszerint a líra bejárata előtti kettős kapcsolással.
Azt könnyű belátni, hogy az anyavágány irányát az első kitérő eltérítése szabja meg. Ha nagyobb az eltérítési szög, hosszabb mellékvágányok alakíthatók ki.
A Trainz rendszerében nem szükséges alkalmazni azt a valós és modellvasúti megoldást, hogy az első mellékvágányt a főkitérővel azonos állású kitérővel indítjuk (ez a 2 alfás líra). Ezzel az anyavágány hajlását, az ágak távolságát és hasznos hosszát némileg megnöveljük. Ha az anyavágányba még több ilyen kitérőt iktatnak (3 alfás, 4 alfás stb. lírák), a vágányközök és hosszak tovább növelhetők. (Miként a tevék közt van 1 pupú, van 2 pupú, van 4 pupú, sőt több – ugyanúgy vasúti líra is van 1 alfás, van 2 alfás, sőt több 🙂
A Trainz megkímél ettől a szerkesztéstől, azonban a lírák telepítésénél előre célszerű eldönteni a következőket:
1. a fővágányok (fogadó vágányok) száma : egy vagy kettő,
2. a mellékvágányok száma,
3. a mellékvágányok tengelytávolsága,
4. a vágánykapcsolatok típusa –
a. ha aszimetrikus: az anyavágány kitérőszöge,
b. ha nyalábos: kettős, hármas, vegyes bontás,
c. kombinált.
A Surveyor menüjben a program a szerkesztés sok elemét magára vállalja. Talán tapasztaltad, hogy két közeli vágány lerakásánál „átveszi a parancsnokságot” és összekapcsolja a két szakaszt. (Ilyenkor maradj csöndben, ne mondd ki ami az eszedbe jut 🙂 A tanácsom: a terveid (tervrajzod) alapján helyezd el először a fő- és a mellékágak egyenes szakaszát, a tervezett vágányközök betartásával.
Ha minden a helyére került, akkor a fővágány elágazási pontjából – főkitérő – indítva húzd ki az anyavágányt a legtávolabbi vágányig. Ezután a többi ág kezdőpontját húzd rá az anyavágányra.
Amikor minden a helyén van, az egyeneseket kisimíthatod egyetlen gombnyomással (ezért van a Track menü eszközei között a megfelelő gomb).
Csak akkor vidd a vágányokat egymás közelébe, ha nagyon szűk a hely. Könnyebb a szerkesztés nagyobb közökkel és ne felejtsd el: hely van.
Most is mutatok egy szép megoldást. Azt hiszem felismered Greenwood pályaudvarát. Figyeld meg a harmadik vágányra, mint fővágányra telepített lírát (másik vége a mozdonyszinnél), az anyavágányt, a mellékvágányok közét (nem spórolt a hellyel a tervező). Az első és második sínpár az állomás két átmenő fővágánya, közöttük – a képen távolabb – találhatsz egyszerű és kettős kapcsolást. Az utóbbi szerepe világos, az előbbi viszont az első vágányt vezeti ki a hegyi mellékvonalra Highland Valley felé a fővonal kijárata előtt.
